A gyurcsányizmus – kísérlet a liberális burzsoázia egységének megteremtésére a baloldal kárára

Az osztályelemzés szintjén a gyurcsányizmus lényege nem más, mint a baloldal betagozása egy olyan pártkoalícióba, amely a liberális burzsoázia egységének megteremtését szolgálja a konzervatív nacionalistákkal szemben. Gyurcsány annak a burzsoáziának a legtekintélyesebb képviselője, amely politikailag eredetileg az SZDSZ-ben („nyugatos liberálisok”) képviseltette magát a leghangosabban, de az MSZP is az ő fogságában létezett. Ezt a szövetséget a gyurcsányizmus mostanában kiszélesítené: a bukott MSZP romjait

nemcsak a „nyugatos liberálisokkal”, hanem az MDF maradványaival, a „nemzeti liberálisokkal” is egyesítené. E nemes, de legalább is kifizetődő cél érdekében természetesen vinné magával az MSZP tagságát, infrastruktúráját és pénzét is. A megzavarodott MSZP, csúcsán a néhány tucat politikából jól megélő emberrel, nem is tud, és nem is igen akar ellenállni egy ilyen nyomásnak. Nem más ez, mint a parlamentáris baloldal politikai megsemmisítésének, az MSZP felbomlásának, végső elkorcsosulásának legutolsó állomása.

A gyurcsányizmus „társadalomfilozófiáját” az ún. szociálliberális értelmiségiek, az ex-miniszterelnök ideológusi stábja alkotta meg. A gyurcsányizmus lényege, hogy a liberális polgárság érdekeinek megfelelően elhiteti: a munka és tőke érdekei sok ponton egybeesnek, céljaik közösek. Ahogy a Demos Alapítvány egyik tanulmánya megfogalmazza:„mind a dinamikus gazdasági fejlődés, mind a társadalmi kohézió olyan célok, amelyek nélkül nem képzelhető el a felzárkózás az EU fejlettebb országaihoz”. (Dessewffy Tibor- Deák Kinga: Létezik-e Gyurcsányizmus?) Ez a megállapítás a gyurcsányizmus és a mögötte álló liberális értelmiség kétségtelenül leghamisabb feltételezése. Cinikus csúsztatás ez két értelemben is. Hiszen minden komolyan vehető közgazdász, szociológus, történész, politológus, szociálpolitikus éppenséggel azt hangsúlyozza az elmúlt 20 év tapasztalatai alapján, hogy Magyarországon az új kapitalizmus, a tőkerendszer a régi rendszerhez képest milliók élethelyzetét rombolta le: nemhogy integrálta volna a társadalmat, nemhogy növelte volna a társadalmi kohéziót, hanem korábban elképzelhetetlen egyenlőtlenségeket, szociális és kulturális kirekesztést, lesüllyedést hozott milliók számára. A tulajdonosok és tulajdonnélküliek közé gazdasági és szociális falat húzott.

A gyurcsányizmus másik hazugsága, hogy a baloldal (vagy a nemzet?) alapvető „küldetése” a „Nyugat utolérése” az EU-n belül. A jobboldali, „nemzeties” konzervativizmus maga is ebből az utópisztikus gondolatból közelít a valósághoz annak ellenére, hogy a valóság évszázadok óta nem engedelmeskedik ennek az „utolérési” óhajnak. Kelet-Európában már a 19. századi reformutópiák Nyugat-Európa utoléréséből indultak ki. Utolérni azonban sem szociális, sem gazdasági téren nem lehet, mert a nyugat-európai centrum és a kelet-európai félperiféria viszonya alapvető gazdasági és szociális egyenlőtlenségekre épül, függetlenül a mostani világgazdasági válságból következő kilábalási kísérletektől. Gyurcsány Ferenc és a mögötte álló értelmiségi kör ezzel az utópiával (is) igyekszik felszámolni a baloldali gondolkodást Magyarországon: hol a már Angliában is bukott blairista „harmadik útra” hivatkoznak, hol valamilyen más böszme utópiára. A gyurcsányizmus úgy tesz hallatlan elbizakodottságában, mintha Marx társadalomfilozófiai kiindulópontjait és következtetéseit a történelem megcáfolta volna. A gyurcsányisták még mindig Marx-szal vívják a legengesztelhetetlenebb ideológiai harcot, amennyiben Marx óta az igazi baloldal a munka-tőke ellentétének a kapitalizmuson belüli megszüntethetetlenségéből indul ki. Marx és követői (Engels, Luxemburg, Lenin, Gramsci, Korsch, Sartre, Lukács, Mészáros és sorolhatnánk hosszan) mindig úgy vélték, hogy bármiféle egyenlőség és szabadság követelése csak akkor értelmes, ha azt a gazdasági viszonyokra, illetve a társadalmi osztályok, az osztálykülönbségek megszüntetésére is értjük. Gyurcsány és követői elfejtették azt a mintegy 183 millió halottat (Ld. Eric Hobsbawm: Szélsőségek kora), akik háborúk során a 20. században erőszakos halállal haltak meg hatalmi, piaci, illetve végső soron profitérdekekért: I. világháború 20 millió halott, második világháború több mint 50 millió halott, milliók haltak meg az antikolonialista mozgalmak elleni háborúkban. Továbbá négy millió áldozata volt az amerikaiak vietnami, délkelet-ázsiai háborújának, milliók haltak meg az afrikai kontinensen az érdekszférákért folyó véres összecsapásokban, és akkor még nem szóltunk a görög ezredesekről, Pinochetről, Indonéziáról és más olyan tömegmészárlásokról, amelyek elválaszthatatlanok a tőkerendszer működésétől. A XXI. század sem indult biztatóan e tekintetben. A gyurcsányizmus a liberális burzsoázia öntudatra ébredése a baloldal eltiprása, meghamisítása útján. Az a liberális polgári irányzat, amely sok éve folyamatosan kisajátítja a baloldal népszerűségét, naiv táborát, infrastruktúráját, újságjait és egész hagyományát, hogy mindezt saját szolgálatába állítsa.

A munkáscsaládból milliárdossá avanzsált Gyurcsány (és haszonleső köre) szánalmas ideológiai teljesítményére most már egész sor mentegető magyarázat született, amelyeknek végső célja a szégyentelenül bukott politikus visszahozatala a „nagypolitika” színpadára. Ebben az értelemben a gyurcsányizmus a baloldali elmélet nevetségességig leegyszerűsített, szánalmas megcsúfolása, amelyben már a bernsteini tradíció elemei is kilúgozódtak. Ennyiben a gyurcsányizmus végképpen kitette a kettős keresztet a szociáldemokrácia sírhantjára, amelynek életképességére 20 éven keresztül hivatkozott.