Az orbánizmus az új kapitalizmus osztályterméke, speciális eredménye és megnyilvánulása annak a versenynek, amit a hazai tőkésosztály a multinacionális tőkével folytat. A Horthy-rendszer iránti nosztalgia az új burzsoázia és a hozzá kapcsolódó társadalmi csoportok hagyománya és ideológiai kifejeződése. A kapitalizmus neoliberális menedzselésének tipikusan kelet-európai formaváltozata: az orbánizmus a multinacionális tőkeérdekek mellett a nemzeti tőkés osztály érdekeit is szem előtt tartja. Az új osztályuralmat a nemzeti ideológiával (a nacionalizmussal) fedi el, és így általános nemzeti érdekként tünteti fel.

Orbán és a Fidesz Antall József keresztény-nemzeti örökségének megfelelően annak az „újgazdag" polgári osztálynak és a hozzá csatlakozó középosztálynak a megtestesítője, amelyek alapjában (de nem kizárólag!) a Horthy-rendszer uralkodó osztályának leszármazottaiból verbuválódtak a rendszerváltás egyik következményeként. Azonban, mint újpopulista képződmény, valódi természetét illetően demagógiával képes a társadalom szélesebb csoportjait is megtéveszteni. Az új uralkodó rétegek a privatizáció során megtollasodva kezdetben nem érezték magukat nyeregben. Osztálytudatuk megformálódásában Orbán nagy szerepet játszott, utat nyitott a rasszista érvelésnek. Úgy vélték, a magyar munkásosztály szakmai-társadalmi, szervezeti, politikai és szellemi-kulturális szétszóródása lehetővé teszi, hogy a bérmunkások, a tulajdontól megfosztott nincstelenek, kisemmizettek millióit újra alávessék a gazdasági és politikai elnyomásnak.

Orbán a rendszerváltáskor ráérzett arra, hogy az újra kibontakozó kapitalizmus menedzselése Kelet-Európában megköveteli a tekintélyuralmi viszonyok restaurációját. Kis liberális kitérő után elfoglalta Antall József helyét, és megpróbálta összefogni a jelzett társadalmi erőket, amelyek kezdetben sem osztályöntudattal, sem magabiztossággal nem rendelkeztek. Ám idővel a „nemzeti burzsoázia" (a „nemzeti erők") egyesítése során feltámadt és megerősödött a szélsőjobboldal a maga veretes antiszemitizmusával és cigánygyűlöletével, hogy az új kapitalizmus embernyomorító következményeit a zsidók és a cigányok speciális „sajátosságaival" magyarázhassa.

A Jobbik az Orbán kormány idején alakult meg 1999-ben, és megszületését Orbán lelkesen üdvözölte. A magyar (és a kelet-európai) fejlődés sajátszerűségének megnyilvánulása, hogy a jobboldal és a szélsőjobboldal sohasem különült el világosan. Az orbánizmus 2006-ban mindezt igazán jól demonstrálta. Ugyanakkor azonban az is kiderült, hogy az elszegényedő, a piaci versenyben alulmaradó, a jövőtől megrettenő kispolgári-kisvállalkozói rétegek, valamint a munkásosztály egyes elszegényedő csoportjai a radikálisabb hangot megütő új szélsőjobboldali, újfasiszta, újnyilas politikai tömörülés, a Jobbik mögé sorakoztak fel, amely tömörülés Nnemzeti radikálisnak" szereti hívni önmagát.

A 2010-es választásokon a Fidesz által felnevelt szélsőjobboldali gárda már egyedül indult el a választásokon, és a Fidesz vezetőségével harcra kelt a nagyobb konc, a hatalmi-gazdasági pozíciók elsajátítása, a bizottsági tagságok elnyerése érdekében. A szélsőjobboldal egyúttal eszköz az orbánizmus kezében arra, hogy „megregulázza" a baloldalt, hogy korlátozza a „nemzeti kapitalizmussal" szembeni kritikai potenciál felhalmozódását.

Az orbánizmus választási győzelmével megkezdi a polgári demokrácia intézményrendszerének korlátozását, a többpártrendszer másfélpártrendszerré való átalakítását. Az orbánizmus társadalmi támogatottságának megszilárdítását mindenekelőtt a keresztény egyházakra bízza, és újra nekilát, akárcsak 1998 és 2002 között, egy olyan neohorthysta szellemi-politikai restaurációnak, amely végső soron megfelel a félperifériás kapitalizmus fenntartásának, a dolgozó osztályok féken tartásának. Mindez a profit kisajtolásának alapfeltétele.

Az Európai Unióban az orbánizmus fasizálódásának, a nyílt diktatúra bevezetésének a jelenlegi politikai és osztályerőviszonyok mellett nincsen komoly esélye. Az orbánizmus várhatóan letöri az utcai szélsőjobboldalt, vezéreit beépíti a hatalom középső és alsó szintjeibe, s ezzel stabilizálja hatalmát, uralomra juttatja velejéig antiszocialista és végső soron emberellenes társadalmi természetét.

2010. április 11.                                                                                       A MEBAL Egyeztető Tanácsa